Visszavonhatatlanul közeledik az ősz, ami hiába gyönyörű évszak, az átállás sokkal inkább megviseli az embert. A nyár vége mindig picit szomorú, a kevesebb napfény, a borongósabb napok pedig levertté, fáradékonyabbá tehetnek. Ilyenkor megnövekedhet a vérnyomás, fokozódhat a feszültség és stresszesebbek lehetünk. Persze, mint mindenre, szerencsére erre is van megoldás. 

Van, aki egész egyszerűen csak szomorú amiatt, hogy elmúlnak a nyári hónapok: vége az esti rövidnadrágos mászkálásoknak, a strandolásnak és az este 9-ig tartó világosnak. Náluk egy-két hét után elmúlik a szomorúság-érzet, és átváltozik az őszi hangulattá. Azonban az emberek 4-6%-a küzd az úgynevezett szezonális affektív zavarokkal (SAD-el), ami már egy fokkal túlmutat a puszta szomorúság-érzeten. Ilyenkor depressziós tünetek, sőt súlyosabb esetben akár öngyilkos gondolatok is előfordulhatnak. Ez utóbbinál mindenképp érdemes szakszerű, pszichológiai segítséget kérni. 

Az enyhébb változatoknál előfordulhat befelé fordulás, ok nélküli szomorúság, a társas kapcsolatok megszűnése, aluszékonyság és a totális reményvesztettség. Ha az állapot nem múlik el néhány héten belül, akkor szintén a pszichoterápia segíthet. Sok esetben szerencsére nem ennyire súlyos a helyzet, és a tünetek egy-két hét múlva enyhülnek, majd elmúlnak.

A dolog hátterében az alváshormon, a melatonin túltermelődése áll. A napos időszakok rövidülésével, és az éjszakák hosszabbodásával a melatonin termelés fokozódik, ami átmeneti zavart okozhat a hormonháztartásban. Ilyenkor ráadásul a biológiai óra is összezavarodik, az alvás pedig felborul, ami elindítja a dominó effektust. A pihentető alvás hiánya miatt fáradékonyabbak leszünk, a borús idő miatt nehezebb bármit is elkezdeni, és egész nap úgy érezzük magunkat, mintha egy mosógép belsejében kellene átvészelni a napot.

Ez hasonló egyébként a tavaszi fáradtsághoz, csak ott épp ellenkezőleg: a nappalok hosszabbodásával a melatonin termelődése csökken, és ez okozza az átmeneti üzemzavart. 

Jogos lehet a kérdés, hogy ez miért hat egyes emberekre nagyon drasztikusan, amíg másokat szemmel láthatóan nem visel meg. A melatonin termelődésére, és az ezzel járó változásokra valaki érzékenyen reagál, amíg mások szervezete szinte pillanatok alatt adaptálódik. Némelyek sajnos érzékenyebbek a hormon változására, és kell egy kis idő, amíg a szervezet alkalmazkodik a kialakult helyzethez.

Szerencsére ezt az alkalmazkodást meggyorsíthatjuk, ha az alábbi tippeket beépítjük a hétköznapokba.

A rutinok segítenek a szervezetnek adaptálódni. Nem kell túlságosan drasztikus dolgokra, gondolni, elég ha minden nap ugyanabban az időben kelünk fel, ugyanakkor esszük a reggelit, ebédet és vacsorát, és ugyanakkor fekszünk le. 

Az ember természeti lény, a bioritmust azonban nagyban megzavarja az éjszakai fény, vagy épp a nappali sötétség (például az elhúzott függöny). Nem árt tehát néha emlékeztetni rá, hogy tudja, éppen milyen napszak van. Menjünk ki az udvarra, sétáljunk egyet az utcában, kiránduljunk kicsit a környéken. Már napi 1-2 szabadban töltött óra is nagyon sokat számít.

A napközbeni alvás felboríthatja a cirkadián életritmust. Ha mégis úgy érzzük, hogy muszáj ledőlni, szundikáljunk maximum 30 percig, lehetőleg kora délután, 1-3 óra körül. 

A mobil, a tévé és a számítógép képernyője kék fényt bocsát ki, ami gátolja a melatonin termelődését. Ez megnehezíti az elalvást, és összességében az éjszakai alvásra is hatással van. Inkább egy érdekes könyv társaságában készülődjünk a lefekvéshez.

Ezekkel a tippekkel serkenthető a szervezet alkalmazkodóképessége, és úrrá lehetünk a szorongáson, valamint a kezdődő depresszión. Ha azonban nem múlik el a rossz érzés, vagy tovább tart néhány hétnél, érdemes szakember segítségét is igénybe venni.