
Sokszor halljuk a kifejezést és a legtöbb vérnyomásmérő így működik. De tudjuk pontosan, mit jelent?
Az orvosi rendelőben és a kórházban a vérnyomást általában a hagyományos „hallgatós módszerrel” mérik. A szívverést sztetoszkóppal hallgatják és az úgynevezett Korotkow hangokra figyelnek. Ezek a hangok a véráramban a felkar artériáiban keletkeznek, amikor a felfújt vérnyomásmérő mandzsetta nyomása lassan enged. Az első hallható ütem a szisztolés vérnyomást, az utolsó hallható ütem a diasztolés vérnyomást jelzi. A vérnyomásméréseket higanyoszlopról olvassák le, és ezért a higany milliméterében (Hgmm) adják meg.
Az oszcillometrikus megoldás más mérési elven működik. Az eszközök elektronikus mikroprocesszorai a vérnyomást a nyomásingadozásokból (oszcillációkból) számítják ki, amelyek a véráramban fellépő impulzusok hatására jelentkeznek. Az artéria rugalmas falának keresztmetszete a mandzsetta leengedése során a szív munkájának következtében periodikusan változik. E keresztmetszet-változás eredményeképpen a mandzsettában lévő levegő nyomása is kismértékben változik (oszcillál).
Mivel a módszerben az ütemek nem relevánsak, nincs szükség sztetoszkópra, sem mandzsettába integrált mikrofonra. A vérnyomás és a pulzusszám értékek egy kijelzőről olvashatók le a mérés végén. Nem tartozik az eszközökhöz higanyoszlop, ellenben a mért eredményt továbbra is Hgmm-ben mutatják.
A jelenleg elérhető önmérési eszközök többsége az oszcillometrikus módszert használja.