Ha a testhőmérséklet egy fertőzés miatt emelkedik, az a láz. Megjelenését a véráramban áramló pirogéneknek nevezett vegyi anyagok okozzák. A pirogének eljutnak az agy hipotalamuszához, ott bizonyos receptorokhoz kötődve a megemelik a testhőmérsékletet.

Az egyik gyakori pirogént Interleukin-1-nek (IL-1) nevezik. Az IL-1-et a fehérvérsejtek, úgynevezett makrofágok termelik, amikor bizonyos baktériumokkal és vírusokkal érintkeznek. Ennek az anyagnak több célja is van, többek között, hogy az, hogy más fehérvérsejteket, úgynevezett segítő T-sejteket jelezzen működésre.

Sok szakember kutatása szerint a láz egyik célja a test hőmérsékletének elég magasra emelése ahhoz, hogy elpusztítson bizonyos hőmérséklet-változásokra érzékeny baktériumokat és vírusokat. Érdekes vita alapja tehát influenzaszezonban, vírusok idején, hogy szükséges-e a „lázasítás”. Az aszpirin például csökkenti a lázat; de ha a láz valóban segít megszabadítani a testet fertőzésétől, akkor annak csökkentése nem biztos, hogy jó taktika.

Másrészt a láz képes olyan mértékben túlterhelni a testet, hogy akár halál is lehet a következménye. Hőemelkedéskor a bőr erei összehúzódnak, izomremegés, fázás alakul ki. A láz legmagasabb pontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés/hőleadás arány magasabb szinten stabilizálódik. A megemelkedett testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus is szaporább lesz. A láz tartós fennállása ezért a szervezetet nagyon megterheli, különösen a szívbetegségben szenvedőkét.

Jelenleg az általános orvosi konszenzus így "lázcsökkentő" megoldásokat részesíti előnyben.